A Magyar Innovációs Szövetség által, az Agrárminisztérium támogatásával kiírt 2025. évi Agrár Innovációs Díjjal a Hevesgép Kft.-t díjazták a Megnövelt teljesítményű silókombájnokhoz igazított új generációs rendfelszedő család kifejlesztéséért. A vállalat csaknem 70 éve foglalkozik mezőgazdasági gépek gyártásával, az 1993-ban privatizált cég ma Heves város egyik legnagyobb munkaadója. A cég fő profilja a gabonatermesztéshez szükséges eszközpark fejlesztése és gyártása. A díjat 2026 március 18-án adták át, ünnepélyes keretek között …
Vincze Bálint igazgató a rangos elismeréssel
A fejlesztési program ismertetése
1 CÉLKITŰZÉSEK
A projekt tárgya nagyteljesítményű, szálastakarmány felszedőcsalád, mely valamennyi silókombájnnal kompatibilis, műszaki tartalmát tekintve alkalmazkodik és teljes mértékben kielégíti az ágazatban felmerülő speciális elvárásokat, csökkenti a felszedéshez szükséges energiaszükségletet, megoldást jelent a fennálló problémákra és követi a modern fejlesztést az agrárgépipari trendek vonatkozásában.
A projekt célja egy nagyteljesítményű, szálastakarmány felszedőcsalád kidolgozása volt, mely valamennyi silókombájnnal kompatibilis, műszaki tartalmát tekintve alkalmazkodik és teljes mértékben kielégíti az ágazatban felmerülő speciális elvárásokat, csökkenti a felszedéshez szükséges energiaszükségletet, megoldást jelent a fennálló problémákra és követi a modern fejlesztést az agrárgépipari trendek vonatkozásában. Részletesen a felszedőcsaláddal szemben támasztott követelmények, célkitűzések a következők voltak:
- Hatékonyságnövelés: A felszedőcsaládnak biztosítani kellett a felszedési teljesítmény jelentős, akár 30%-os növelését, valamint több rend egy menetben való felszedését.
- Energiaszükséglet: A felszedőcsaládnak csökkentenie kellett a felszedéshez szükséges energiaszükségletet.
- Felszedési minőség: A felszedés során egységes, egyenletes anyagáramot kellett biztosítani, a hátra-elhagyott terménymennyiség minimalizálása mellett.
- Effektív talajkövetés: A projekt során biztosítani kellett a felszedők effektív talajkövetését és így a berendezések védelmét.
- Folyamatos adatgyűjtés: A felszedőcsaládhoz tartozó felszedőkre olyan szenzortechnikát kellett kidolgozni mely képes összegyűjteni a szükséges folyamatjellemzőket (fordulatszám, nyomatékhatároló csúszások), és továbbítja azokat a vezető felé, lehetővé téve az üzemi viszonyok kontrolálását és ellenőrzését.
- Összecsukható kivitel: Termékkínálatunk trendjei szerint a felszedőcsalád nagy munkaszélességű tagjainak összecsukható kivitelű változatát is el kell készíteni, ami lehetővé teszi az egyszerű közúti szállítást.
- Univerzalitás: Biztosítani kellet, hogy speciális kapcsolókeretek alkalmazásával a felszedőcsalád valamennyi silózóval kompatibilis legyen. (pl.: Claas, John Deere és Krone)
2 A TECHNIKA ÁLLÁSÁBAN AZONOSÍTOTT KÖZELÁLLÓ MEGOLDÁSOK
A mezőgazdaságban elterjedt felszedők közül két fő típust különböztethetünk meg: a szalagos felszedőket és a rugós ujjas kialakítású felszedőket. A szalagos felszedők kis teljesítményűek és eltérő működési elven alapulnak, ezért a jelen fejlesztési projekt szempontjából nem relevánsak. A legelterjedtebb megoldást a rugós ujjas felszedők jelentik (a továbbiakban felszedők elnevezés alatt ezekre hivatkozunk), ezért a technika állásának bemutatása során ezekre, pontosabban ezek altípusaira koncentrálunk.
- 3. VEZÉRELT UJJAS RUGÓS UJJAS FELSZEDŐK
A technika állásásban széles körben a vezérelt ujjas felszedők terjedtek el. Ezek a felszedők szerkezeti felépítésüket tekintve több kulcsfontosságú részegységből állnak. Ezek a rugós ujjas felszedő egység, a felszedő egység vezérlés, a behordó csiga, a hajtás részegység, a terményleszorító, a talajkövető mechanizmus és a váz szerkezet középső átadó nyílással. A felszedő egység végzi a termény talajról történő felszedését, amelyet a behordó csigához továbbít. A behordó csiga továbbítja terményt az átadó nyílás felé, amelyen keresztül jut el a silókombájn szecskázó egységébe. A behordó csiga két oldala ellentétes menetemelkedéssel rendelkezik, biztosítva az anyag átadó nyíláshoz való juttatását. A takarmány felszedők jellemző kialakítását és a főbb szerkezeti elemeket mutatja az 1. ábra
2.ábra – Rugós ujjas felszedő jellemző kialakítása
A felszedő egység kialakítása kulcsszerepet játszik a felszedők hatékonyságban. A csiga nagy mennyiségű takarmányt képes az átadó nyílások felé továbbítani, így a felszedhető termény mennyiségét elsősorban a felszedő egység fordulatszáma határozza meg. A szerkezet alapját egy csőtengely adja, amelyhez vele párhuzamosan, saját tengelyük körül elfordulásra képes csapágyazott tengelyek csatlakoznak, rendszerint 4-5 darab. Ezeken a csapágyazott tengelyeken helyezkednek el a rugós ujjak, amelyek segítik a termény megragadását és felszedését. A csőtengely, a csapágyazott tengelyek és a rugós ujjak elhelyezkedését mutatja a 2. ábra. Egyes esetekben a tengelyek osztott kialakításúak, így a két oldal külön vezérléssel működtetve felére csökkenti a járva szecskázó lüktetés szerű teljesítmény igénybevételét.
A felszedő egység működése szempontjából meghatározó, hogy a rugós ujjak nem csak tengely körüli forgást végeznek. Egy körülfordulás során amikor a rugós ujjak a csiga közelébe érnek, a körmozgással együtt a rugókat tartó csapágyazott tengely hátra fordul. Ezzel olyan hatás érhető el, hogy a csiga előtt a rugós ujj függőlegesen lesüllyed. A rugós ujjak mozgását és a vezérlés lépéseit mutatja a 3. ábra.
3. ábra – Rugós ujjas felszedő egység kialakítása
A rugós ujjak ilyen módon való vezérlése előnyös (4. ábra), hiszen így a termény átadása a csigának egyszerűen megtörténhet. A rugós ujjak mozgatását a felszedő egység vezérelt görgő rendszere biztosítja. A vezérlést biztosító íves pálya a felszedő egység oldalán, a vázhoz rögzítve van elhelyezve. Működése során az ujjakat tartó tengelyekhez kapcsolt vezérlő görgők vezérlő pályában futnak. A pálya alakja biztosítja, hogy a rugós ujjak a felszedési ciklus megfelelő pillanataiban hajoljanak vissza és újra előre. Ez megakadályozza, hogy a csiga és a rugós ujjak összeütközzenek, illetve segíti a termény egyenletes továbbítását. Ez a vezérlőpályás kialakítás több évtizede bevált technológia, amely biztosítja a rugós ujjak és a csiga védelmét, ugyanakkor elérte a teljesítményben a korlátait. A rendszer hatékonyan működik, de sebességben határértékei vannak: egy meghatározott fordulatszám fölött a vezérlő görgők élettartama jelentősen csökken. Mivel a mezőgazdaságban egyre nagyobb felszedési hatékonyságra van szükség, a technológia nem képes a kívánt felszedési fordulatszámmal működni, ami új fejlesztési irányokat tesz szükségessé.
4. ábra – Rugós ujjak vezérlése
4 K+F KRITÉRIUMOK
4.1 ALKOTÓTEVÉKENYSÉG
A technika állásában bemutatott legközelebb álló megoldásokat a célkitűzéseket teljesítő, ugyanott ismertetett jellemzőkkel bíró eredménnyel meghaladták. K+F projekt új koncepciók, ötletek megvalósítását célozta, amelynek eredményeképp bővült a meglévő tudásanyag, a meglévő tudásanyag vonatkozásában pedig új alkalmazási módokra derült fény. Ismert technológiák és technikák újszerű felhasználási módjáról van szó, így a projektről elmondható, hogy a kísérleti fejlesztésnek megfelelő alkotó tevékenységen alapult.
A projektben végzett alkotó tevékenység több területre koncentrált, amelyek együttes teljesítése és összehangolása volt szükséges a célok között megfogalmazott felszedő család kidolgozásához. A főbb fejlesztési területek a következők voltak:
(1) Felszedési teljesítmény, hatékonyság növelése továbbfejlesztett felszedő mechanizmus kialakításával: A fejlesztés egyik kihívása a felszedési teljesítmény és hatékonyság növelése volt. A technika állásában elérhető megoldások közül a vezérlet ujjas felszedők esetén az ujjak vezérlése miatt az elhelyezhető ujjak száma és a forgási sebesség is korlátos volt. (Az ujjak száma nem volt növelhető érdemben, mert a visszaforduló ujjak egymásba értek volna, a sebesség növelése pedig a vezérlőrendszerek meghibásodásához vezetettek volna). Alternatív megoldásként felmerült a felszedő átmérőjének növelése, ám ezt a kombájnok konstrukciós sajátosságai (a behordócsiga pozíciója és a termény feladási magassága) korlátozták. A fix ujjas felszedők lehetővé tették az ujjak számának és a felszedési sebességnek is a növelését, azonban ezek a megoldások hatékonysága nem volt megfelelő, továbbá a meghibásodások is gyakoriak voltak. A projekt egyik meghatározó kérdése és kutatási/fejlesztési feladata így annak meghatározása volt, hogy a felszedőket milyen intézkedésekkel lehet tovább fejleszteni, a felszedési sebességet és a hatékonyságot tovább növelni.
A projektben kidolgozott koncepció szerint a felszedőt a technika állásában már ismert fix ujjas megoldással kellett kialakítani, amivel a vezérelt ujjas felszedők számos hátránya kiküszöbölhető. A fix ujjas felszedők esetén a rugós ujjakat fix pozícióban vannak elhelyezve a felszedő tengelyén, és a „süllyedő” mozgásukat geometriai kialakítás helyettesíti. Az ujjak nagyobb számban és egyedi pozíciókban kerülnek a tengelyen elhelyezésre, ahol a rugalmasságukból fakadó mozgásoktól eltekintve csak a tengely körüli forgást végeznek. Az ujjak által felszedett termény leválasztása így nem az ujjak mozgatásával történik, hanem speciálisan kialakított lehúzóívek segítségével. Az ujjak és az ívek úgy kerülnek elhelyezésre, hogy az ujjak forgásuk során adott távolságig az ívek mentén mozogjanak, majd az ívek között forduljanak le. Az ujjak így az általuk vonszolt szálas terményt a behordó ívre húzzák, majd mivel a behordó ívek közé fordulnak a termény az íven a behordó csiga előtt marad. A behordó csiga így azt már képes elszállítani.
A rendszer kialakításának kritikus pontja és a technika állásában elérhető megoldások egyik nagy problémája a behordás jelensége. A felszedők működése során ujjak a lehúzóívek közé dőlnek, amivel terményt vonszolhatnak magukkal. Ez a hatékonyságot csökkenti, valamint a gép működését is akadályozhatja. Ennek megfelelően a projekt egyik meghatározó kutatási feladata az volt, hogy részletesen vizsgálják a lehúzóívek és a rugós ujjak kölcsönhatását, valamint továbbfejlesszék azokat azzal a céllal, hogy a behordás jelensége csökkenjen, miközben a felszedett mennyiség növekedjen.
A megfelelő konstrukció kidolgozása során egy olyan optimális konfigurációt kellett kialakítani, amely a korábbi megoldásoknál hatékonyabb működést eredményez és kezeli, vagy megfelelő szintre csökkenti a behordás jelenségét. A beavatkozási lehetőségük elsősorban a lehúzóívek geometriájában és pozíciójában, a rugós ujjak számában, geometriájában, alakjában, erősségében, pozíciójában volt. Ezek közvetlenül befolyásolták a felszedő teljesítményét és a termény továbbításának egyenletességét. A projekt során ezek között a változók közötti összefüggésrendszert kellett vizsgálni az ideális működés megteremtéséhez. A modellalkotás során vizsgálni kellett a rugós ujjak különböző paramétereit, így a rugó alakját, rugóerejét, elhelyezkedését és számát, továbbá a lehúzóív geometriáját és pozícióját. Ezek a tényezők együttesen határozzák meg a rendszer működését és hatékonyságát. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatok azt mutatták, hogy a felszedési hatékonyságot nem csupán a felsorolt tényezők, hanem a külső környezeti feltételek is befolyásolják. A növény típusa és víztartalma, valamint a talajviszonyok is jelentős szerepet játszanak a felszedési folyamat dinamikájában. Az alkalmazott kutatás során ezért különböző növénytípusokon és változó talajkörülmények között végzett tesztek segítségével vizsgálták a felszedő tengely és az ujjak lehetséges kialakítását, amelyek révén meghatározhatóvá vált a különböző változók közötti kapcsolat. A projekt során végzett kísérleti fejlesztési munka célja az volt, hogy a kutatási eredmények alapján egy hatékonyabb és egyenletesebb felszedést biztosító termékcsaládot hozzanak létre.
(2) Felszedés energiaszükségletének csökkentése: A behordás jelenségének csökkentése és a felszedési hatékonyság növelése mellett meghatározó fejlesztési feladatuk volt a felszedés energiaszükségletének csökkentése. A projektben kidolgozott koncepciónk lényege, hogy az ujjakat spirális behordó csigára emlékeztető elrendezésben helyezték el a tengelyen és az ujjakat ujjpárokban rögzítették, amelyek aszimmetrikusan, a spirálvonalat követve vannak elhelyezve. Az ujjak spirális elrendezését mutatja a 5. ábra, az ujjak aszimmetrikus, spirálvonalat követő kialakítását pedig a 6. ábra.
5. ábra – Rugós ujjak spirális elrendezése
6. ábra – Ujjak aszimmetrikus kialakítása
Ez a kialakítás feltételezéseik szerint két hatást eredményez: (I) Az ujjak spirális elrendezése a felszedő egységen biztosítja a termény behordó nyílás felé való mozgását. Ezzel, főként több rendet is felszedő, 4-5 méteres munkaszélességek esetén a behordócsiga terhelését csökkenteni tudjuk. Az anyagáram mozgása már a felszedés során elindul. (II) Az ujjak aszimmetrikus elrendezésével biztosítani tudjuk, hogy a termény a csigának megfelelően kerüljön rendezésre. Projektben végzett vizsgálataik rámutattak, hogy az aszimmetrikus kialakítás a szállított termény szálakat kis mértékben elforgatja, így azok nem a csiga szállítására merőlegesen érkeznek. A megfelelő szögbe forgatott termény szállakat a csiga egyszerűbben el tudja szállítani, amivel csökken a felszedő behordócsigájának nyomatékszükséglete ezáltal a felszedés teljesítményszükséglete. A jelenséget a két eset összehasonlításával a 7. ábra mutatja.
7.ábra – Aszimmetrikus rugó kialakítás hatása, működési elve
A projektben végzett vizsgálataik, kutatásaik során részletesen vizsgálták, modellezték a termény, mint anyagáram felszedő egységen való mozgását, a rugó elhelyezés mozgásra gyakorolt hatását, a termény csigának való átadhatóságát. Az így nyert ismeretek tették lehetővé, hogy behordócsiga terhelését csökkentő, alacsonyabb energiafelhasználást biztosító konstrukciót tudjunk tervezni.
(3) Univerzalitás kialakítása: A kidolgozott megoldás nem csupán a teljesítmény és hatékonyság növelését célozta meg, hanem a rendszer univerzalitását is figyelembe kellett venni. Ennek érdekében a fejlesztés során megoldást kellett találni arra, hogy a felszedő család tagjai különböző kombájnmodellekhez is illeszthetők legyenen, miközben biztosítottuk az optimális működési paramétereket. Az új konstrukció kompatibilitását a szabványosított csatlakozókeretek és állítható rögzítési pontok biztosítják, amelyek lehetővé teszik a különböző mezőgazdasági gépekkel való alkalmazkodást. Egy megfelelően univerzális felszedő és az univerzalitást biztosító kapcsoló keretek kialakítása, a különböző silókombájnok eltérő követelményeinek kezelése és egy megoldásba integrálása nem kézenfekvő feladat, túlmutat a szakember köteles tudásán. (4) Összecsukható/fix kivitel kialakítása: Társaságuk termékkínálatára jellemző, hogy a közúti szállítás megkönnyítése érdekében nagyméretű berendezéseink összecsukható kivitelben is elérhetőek. A korábbi konstrukciók esetében már sikeresen alkalmazott összecsukható mechanizmust az új rendszerre is át kellett ültetni, ügyelve arra, hogy az egyszerű kialakítás fenntartása mellett kis módosításokkal minden kombájntípusra könnyen felszerelhető legyen. A különböző kombájnmodellek eltérő szerkezeti adottságai miatt figyelembe kellett venni a súlypont megfelelő elosztását, hogy a rendszer stabilitása minden konfigurációban biztosított legyen. Az összecsukható kialakítás implementálása nem volt kézenfekvő, fejlesztési feladatot jelentett. (5) Felszedő talajkövetésének megoldása, a maximális felszedési szélesség elérése mellett: Szintén fejlesztési feladatot jelentett a felszedő talajkövetésének megoldása, mivel a hatékony felszedés és a gép hosszú távú megbízhatósága szempontjából elengedhetetlen, hogy a rendszer alkalmazkodjon a változó talajviszonyokhoz. A talajfelszín egyenetlenségei miatt a felszedő ujjak és a talaj közötti távolságot folyamatosan kontrollálni kell, hiszen ha a felszedő túl alacsonyan dolgozik, az a talaj felsértéséhez és felesleges szennyeződés felhalmozásához, felszedő ujjak károsodásához vezethet, míg ha túl magasan van, az a felszedési hatékonyság jelentős csökkenését okozhatja. Részletesen vizsgáltuk, hogy milyen módon lehet a felszedő mechanizmust úgy kialakítani, hogy az egy adott 20-30 mm-es tartományban tartsa a távolságot a talajtól. Ehhez különböző rugózási és csillapítási megoldásokat elemeztek, amelyek lehetővé tették a felszedő mozgásának kontrollált elmozdulását a talajfelszínhez képest. Az optimális megoldást, szélső és közbenső támasztó kerekek alkalmazása jelentette.
Menettulajdonságok szenzoros megfigyelésének lehetőségének kidolgozása: Általánosságban véve a járva szecskázó berendezések, egy adott fordulatszámú kihajtással rendelkeztek. A technológia fejlődésével a mai korszerű gépek már több típus esetében változtatható fordulatszámú kihajtással rendelkeznek. A változtatható meghajtás, vagy hidraulikus hajtás adaptálása a felszedőre lehetővé teszi a kezelő számára, a felszedési optimalizálását az adott körülményekhez, javítva a felszedési hatékonyságot. Ennek elengedhetetlen előfeltétele a kidolgozott szenzoros megfigyelő rendszer. Összességében a projekt során végzett alkotó tevékenység túlmutatott a szakember köteles tudásán, mivel új műszaki megoldások kidolgozását és alkalmazását tette szükségessé. A fejlesztési munka során nem csupán meglévő technológiák alkalmazásáról volt szó, hanem új elvek és mechanizmusok megalkotásáról és validálásáról. A projekt során végzett alkalmazott kutatás során a felszedő mechanizmusok viselkedésének pontos megértése és optimalizálása érdekében széles körű elemzések, szimulációk és kísérleti tesztek zajlottak, míg a kísérleti fejlesztés révén ezek az elméleti eredmények valós körülmények között is kipróbálásra és finomhangolásra kerültek. Az így kialakított rendszer nemcsak a jelenlegi technológiai megoldásokat meghaladja, hozzájárul a mezőgazdasági gépipar fejlődéséhez.
8. ábra – Az egyik prototípus gép üzemi tesztje
5 ÚJDONSÁGTARTALOM
A megszerezni kívánt új tudás és a probléma megoldása nem volt nyilvánvaló az előző pontban ismertetett, a terület alapvető tudományos ismeretanyagában és technikájában jártas részvevők számára. A projekt során számoltak a kockázattal, hogy kedvezőtlen eredményt kapnak, esetleg kísérleteik nem befolyásolható esemény miatt a feltételezetthez képest más eredménnyel végződnek. Prototípusokat tehát a koncepció tesztelésére készítették, hogy kiküszöböljék a bizonytalan alapokra való építkezést, a magas kockázattal járó működést, nem pedig jogi vagy műszaki megfelelőség igazolására. Ha a projekt szerinti cél megoldható az ismert, elérhető ismeretanyag alapján, akkor nincs mihez mérni sem az újszerűséget, sem a tudományos, műszaki bizonytalanságot. A bizonytalanság a meglévő és rendelkezésre álló ismeretek alapján nem volt feloldható, szükséges volt az adott projektben előirányzott kutatások és kísérletek elvégzése.
A bizonytalanságot a projekt megvalósíthatóságában láttuk. Mindez kapcsolódik a projekt céljához, hiszen a megvalósítás az előző pontban ismertetett feltételezéseik bizonytalan volta miatt nem volt pontosan tervezhető. A probléma feloldásának tervezhetetlenségét a következő tényezők sejtették:
A projekt során egyik jelentős kihívás a felszedési teljesítmény és hatékonyság növelése volt. A projektben megfogalmazott koncepció szerint a rugós ujjak fixen kerülnek elhelyezésre, és a felszedést egy speciálisan kialakított lehúzóív segíti, azonban ennek megfelelő működése nem volt előzetesen egyértelmű. Nem volt ismert, hogy a termény megfelelő időben és módon leválik-e a rugós ujjról, vagy az új konstrukció nem kívánt behordási jelenséget, ezáltal gépeltömődést, és károsodást, vagy rosszabb felszedési képet eredményez-e. A rugós ujjak és a lehúzóívek közötti kapcsolat kialakítása komplex problémát jelentett, mivel számos változót kellett figyelembe venni, például az ujjak pályáját és rugalmasságát, az ívek geometriáját, a termény mozgásidinamikáját és az áramlási viszonyokat. Nem volt egyértelmű, hogy milyen rugós ujj-geometria, rugóerő és lehúzóív-forma kombináció biztosítja azt, hogy a termény hatékonyan továbbítható legyen a behordó csigába anélkül, hogy akadály képződne vagy a rendszer hatékonysága csökkenne.
Szintén jelentős kihívást jelentett a felszedés energiaszükségletének csökkentése. A projektben kidolgozott koncepciónk lényege, hogy az ujjakat spirális behordó csigára emlékeztető elrendezésben helyezzük el a tengelyen és az ujjakat ujjpárokban rögzítjük, amelyek aszimmetrikusan, a spirálvonalat követve vannak elhelyezve. A kialakítástól azt várták, hogy az ujjak spirális elrendezése a felszedő egységen biztosítja a termény behordó nyílás felé való mozgását, valamint, hogy az ujjak aszimmetrikus elrendezésével biztosítani tudják, hogy a termény a csigának megfelelően kerüljön rendezésre. A projektet megelőzően azonban nem ismerték, hogy az ujjak spirális elrendezése, ténylegesen biztosítja-e a termény felszedőegység mentén történ mozgatását és ezzel a szállítócsiga tehermentesítését, és valóban csökkenteni fogja-e a lehúzó ívek közé behúzott termény mennyiségét. Nem tudták, hogy az ujjak aszimmetrikus elrendezése ténylegesen biztosítja-e a terményáramot alkotó szálak megfelelő irányba rendezését. Nem ismerték az ehhez ideális ujj pozíciókat.
Az új felszedőmechanizmus univerzalitása szintén komoly kihívást jelentett, mivel a felszedő családot különböző kombájnmodellekhez kellett illeszteni, amelyek eltérő műszaki követelményekkel rendelkeznek. Nem volt kézenfekvő, hogy egyetlen konstrukció hogyan lehet kompatibilis többféle géppel anélkül, hogy az csökkentené a teljesítményt vagy bonyolítaná a felszerelést. A szabványosított csatlakozókeretek alkalmazása egyértelmű megoldásnak tűnt, azonban a kombájnok eltérő geometriájából és súlypontjából adódó különbségeket figyelembe kellett venni a stabilitás biztosítása érdekében.
Az összecsukható kivitel kialakítása sem volt egyértelmű, mivel a felszedő mechanizmus új kialakítása és az összecsukható mechanizmus kombinációja szerkezeti kompromisszumokat igényelt. Az egyik fő kihívás az volt, hogy az összecsukható mechanizmus nem befolyásolhatta hátrányosan a felszedő hatékonyságát, és nem okozhatott instabilitást a munkavégzés során. A szerkezet megfelelő tömegközéppontjának meghatározása, valamint az, hogy az összecsukható rendszer miként illeszthető a különböző kombájntípusokhoz, további kutatást és fejlesztést igényelt.
A projekt újdonságtartalma részben abban rejlik, hogy egy olyan felszedőmechanizmust fejlesztettünk ki, amely meghaladja az elérhető felszedők technológiai korlátait. A projekt során az ujjak alakjának, helyzetének, a lehúzóívek alakjának fejlesztésével a behordás jelensége megoldásra került, biztosítva, hogy a termény folyamatos és akadálytalan áramlással jusson a behordócsigához. Az újak spirális behordó csigára emlékeztető elrendezésének, és az újak aszimmetrikus kialakításának köszönhetően, csökkent a felszedő behordócsigájának nyomatékszükséglete ezáltal a felszedés teljesítményszükséglete. Ezzel egy a technika állásában egyedi konstrukciót hoztunk létre, ami újdonságnak tekinthető.
Az újdonságok közé tartozik továbbá a felszedő univerzális kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy az új mechanizmus különböző silókombájn-modellekhez illeszthető legyen. A fejlesztés során szabványosított csatlakozókereteket és állítható rögzítési pontokat alkalmaztunk, így a felszedő család többféle géphez adaptálható anélkül, hogy a teljesítmény vagy a hatékonyság csökkenne. A projekt keretében továbbá egy összecsukható kivitel is kidolgozásra került, amely a nagy munkaszélességű modellek esetében lehetővé teszi az egyszerűbb közúti szállítást. Az összecsukható mechanizmus megvalósítása nem csupán a szerkezeti stabilitás fenntartása miatt volt kihívás, hanem azért is, mert biztosítani kellett, hogy az összecsukási funkció ne befolyásolja hátrányosan a felszedési hatékonyságot.
A projekt további újdonsága abban rejlik, hogy ezeket a fejlesztéseket és funkciókat egyetlen felszedőgépen belül még senki sem integrálta. Bár egyes elemek – például a rugós ujjas felszedés, a talajkövetés– önmagukban a jelen gépeknél alkalmazott kivitelhez hasonló kialakításban léteztek már különböző rendszerekben, a projekt során ezek egy új felszedőcsaládba kerültek integrálásba. Ezeket a funkciókat korábban egyetlen gépben sem alkalmazták együtt, így a projekt egy teljesen új technológiai megoldást eredményezett
9. ábra – Üzemi teszten készült felvétel